2012. január 30., hétfő

Fellowship of the.... / ..... szövetsége

No, this is not about the Lord of the Rings or anything like that :)
It was exactly two years ago when I worked on my IGMA Fellow submission and just found the photos about the submission pieces last week, so I thought to post some of them on the blog. The real food photos which appear on my pictures don’t belong to me. I don’t know who took some of them, but it was not me, I just used the food on them as inspiration to create the miniatures ones.
The basic rules of the submission were to create 5 plates or equal quantity of food and be imaginative. It seems pretty simple task, but it definitely isn’t, believe me.
Certainly you want to make something extraordinary, a big hit which will make it….
As the deadline was modified in that year from November to May I realized in panic that only a few days left to decide what I want to make and order the necessary dishes and utensils.
The fantastic porcelain pieces you see on the photos were made by Stokesay Ware and the tiny silverware by Mike Sparrow.
Though you can’t admit in your written supporting material who you are, I wanted to create something which reflects Hungary (no, not goulash), therefore I filled a silver fruit basket with juicy, ripe apricots, the basic material of the famous apricot brandy, apricot jam, etc.


The second piece became a plate of roasted quail breasts with fresh vegetables: cauliflowers, carrots, celery leaves and some slices of potato under the meat. It was really tricky to prepare the tiny leaves and the carrot swirls (as they are "anatomically correct" carrot slices, not simple orange colour clay)






The third is not one, but actually two plates, called “Gluttony plates” and reflect the plates of a rude party guest, who crowded them with laden of food, as it is free of charge. The salty plate contains a Russian egg (the tiny caviar was made by hand, one by one), asparagus with smoked salmon and sauce Gribiche, ricotta filled plums in ham jacket (original photos by the Hungarian gastro blogger: Ízbolygó, www.izbolygo.hu) and toast.











The sweet plate contains a slice of mocha cake, a half-eaten pistachio petite four, a pink mini cake, a chocolate basket with blackberries and fresh strawberries in melted chocolate.













The fourth item was a cake, called Spring Awakening. It is a carrot cake, where the tiny carrot pieces represent the seeds, the sponge cake itself the soil, the green marzipan cover the new grass, the white icing is the melting snow and the dozens of tiny daffodils incarnate Mother Nature. This was the “Nightmare piece” to make. First a tiny fluff appeared on the freshly baked cake, what I couldn’t remove. Then the oven temperature was too high and the top layer burnt….





The last piece was my big hit: a turtle bread. A huge turtle shape bread which was filled with tasty sandwiches. The first turtle’s head looked like a mouse. The second one’s like a bird. The third and final one was exactly what I wanted: a naughty, rounded turtle. It took weeks to put together the shell inside and outside, make the filling for the sandwiches, prepare the tiny sandwich baguettes. But if I ask myself was it worth it? My answer is: yes it was.












See you soon with more photos about the salon de thé, as I work on the large windows :)
Orsi

 ******************




Nem, ez nem a Gyűrűk Uráról vagy valami hasonlóról szól :)
Pontosan két évvel ezelőtt dolgoztam az IGMA Fellow pályamunkámon, és a napokban megtaláltam a munkákról készült fotókat. Gondoltam néhányat megosztok veletek a blogon. A valódi ételfotók, amiken az apró tányérok megjelennek, nem az enyémek. Néhányukról sajnos nem tudom, hogy ki fotózta, és csak a rajtuk szereplő ételeket használtam inspirációként.
Az alapvető szabály az volt, hogy 5 tányér vagy annak megfelelő mennyiségű étel készíthető, és találékonynak kell lenni. Bár ez egyszerűnek tűnik, higgyétek el, hogy nem volt az.
Természetesen valami különlegeset akarsz csinálni, a nagy dobást, amivel eléred a célod…
Mivel abban az évben a határidőt novemberről májusra módosították, pánikolva ébredtem rá, hogy néhány napom maradt eldönteni mit akarok csinálni és megrendelni a szükséges edényeket és eszközöket.
A képeken látható fantasztikus porcelánokat a Stokesay Ware, míg az ezüst kosarat és eszközöket Mike Sparrow készítette.
Bár az írásos mellékletben semmivel nem árulhatod el a kilétedet (a bizottság tagjai csak a döntés meghozatala után tudhatják meg, hogy melyik munka mögött melyik művész áll), mégis szerettem volna csinálni valamit, ami Magyarországot tükrözi (nem, nem gulyást), ezért egy ezüst kosarat érett, lédús sárgabarackokkal töltöttem meg, a híres barackpálinka, és baracklekvár alapanyagával.

A második darab egy tányérnyi sült fürjmell lett friss zöldségekkel: karfiollal, sárgarépával, zellerlevelekkel, és néhány szelet, a hús alatt eldugott burgonyával. A zellerleveleket és a répa kacskaringókat kifejezetten trükkös volt elkészíteni. (mivel a répaszeletek "anatómiailag korrektek", nem szimplán narancsszínű gyurmából készültek.)

A harmadik kompozíció valójában nem egy, hanem két tányér, amik a „Mohóság tányérok” nevet viselik utalva arra a partivendégre, aki mindent a tányérjára halmoz, hiszen ingyen van. A sós tányéron kaviárral díszített (igen, minden szemet egyenként formáztam meg) kaszinó tojás, spárga füstölt lazaccal és Gribiche mártással, ricottával töltött aszalt szilvák sonkaköpenyben (utóbbi kettőhöz tartozó eredeti fotók Ízbolygótól, a magyar gasztrobloggertől származnak: www.izbolygo.hu) és pirítós található.

Az édes tányéron egy szelet mokka torta (eredeti torta fotója: RAMA süteményeskönyv), félig megevett pisztáciás mignon, rózsaszín minitorta, csokoládés linzerkosárka csokoládékrémmel töltve és szederrel díszítve, valamint csokoládéba mártott eprek vannak.

A negyedik munka egy torta, ami a Tavasz Ébredése nevet viseli. Nem más, mint egy répatorta, ahol az apró répadarabok képviselik a magokat, a tészta maga a talajt, a zöld marcipán bevonat a friss füvet, a felső szintből kibuggyanó fehér krém az olvadó havat, a több tucat apró nárcisz pedig Természet Anyácskát.
Ez volt a „Rémálom darab”. Az első kísérletnél a frissen kiégetett tortán legfelső nárciszán ott ült egy apró szösz, amit nem lehetett eltüntetni. A következőnél túl magas volt a sütő hőmérséklete, és megégett a torta felső szintje…(nem vagyok ennyire amatőr, csak közben másra is használta a kis sütőmet)

Az utolsó darab volt az én nagy dobásom: a teknőskenyér. Egy hatalmas, teknősforma kenyér ízletes szendvicsekkel megtöltve. Az első teknős feje olyan lett, mint egy egér. A második madárnak nézett ki. A harmadik és egyben utolsó pontosan olyan lett, mint akartam: egy csintalan, kerek teknős. Heteket vett igénybe az összeállítása: a kivájt kenyér külső és belső megalkotása, a szendvicsek töltelékeinek elkészítése, az apró szendvics baguette-ek elkészítése. De ha megkérdezem magamtól, hogy megérte-e? A válaszom az, igen.

Hamarosan új fotókkal jövök a teaszalonról, most éppen a nagy ablakokon dolgozom :)

Orsi



2012. január 20., péntek

Valentine's Day's St. Honorés / Valentin napi St. Honoré tortácskák

Finally I was able to take some photos about the heart shaped St. Honoré cakes this afternoon. I made the cookie cutter from metal, the hearts are 1 cm wide at their widest point. I made strawberry (the dark one) and rose (the light pink) flavoured St. Honoré cakes and two "big" ones, which are 2 cm wide. The cakes are decorated with tiny pink hearts and I used tiny red glass beads to simulate pommegranate on the strawberry flavoured + on the big ones as extra decoration.

















Yesterday and today I made 72 tiny chocolate petite fours (photos will come later) and on the weekend I plan to make a Mad Hatter style cake fully packed with hearts, dots, flowers, etc.

See you soon,
Orsi

*************

Végül sikerült ma délután néhány fotót készítenem a szív alakú mini St. Honoré tortácskákról. Fémből készítettem a kivágóformát, a szívek 1 cm szélesek a legszélesebb pontjukon. Eper ( a sötétebb) és rózsa ( a világos rózsaszín) ízesítésűt készítettem, és két „nagyot”, ami 2 cm szélesek. A tortácskákat kicsi rózsaszín szívekkel díszítettem, és apró vörös üveggyöngyöket használtam gránátalmamagként, mint extra dekoráció.

Tegnap és ma 72 apró csokoládé aprósüteményt csináltam (fotók később lesznek) a hétvégére pedig egy Bolond Kalapos (Alice Csodaországban) stílusú tortát szánok, tele szívekkel, pöttyökkel, virágokkal, stb.


A közeli viszontlátásig,
Orsi

American Miniaturist & Dollhouse Miniatures

I was published in the December 2011 issue of the American Miniaturist, in the Christmas Gallery (They especially liked my 6-tier Caréme inspired cake monster) and in the January/February 2012 issue of the Dollhouse Miniatures, in the IGMA Showcase section.
I cannot copy the article here due to copyright reason, but here are the links to the magazines' websites:

http://www.dhminiatures.com/page2_mag.asp

http://www.americanminiaturist.com/page2_mag.asp

I'm coming back in the next few days with more Valentine Day's goodies,
Orsi

**************

Megjelent velem egy-egy interjú az American Miniaturist 2011. decemberi, valamint a Dollhouse Miniatures 2012 január-februári számában. Az AM "Christmas Gallery" és a DM "IGMA Showcase" rovatában. (Az AM-nél különösen imádták a Caréme inspirálta hatemeletes tortaszörnyemet :)
Sajnos az interjúkat nem másolhatom ide a szerzői jogok miatt, de feljebb találjátok a linket a magazinok internetes oldalaihoz.

A napokban jelentkezem újabb Valentin napi cukiságokkal,
Orsi

2012. január 16., hétfő

The first Valentine Day cookies / Az első Valentin napi sütik

I started to make Valentine Day cookies last week. I made several pink, VERY PINK cookies: pink linzers, pink heart shaped macarons, pink heart shaped ispahans with raspberries or strawberries, marzipan hearts with pink glitter decor. To be honest I made not only the cookies, but the cutters too, as I didn't find the perfect cutter, which was good in size and in shape too.








The pink heart shaped mini St. Honorés will come later this week, followed by different pink heart shaped cakes.

See you soon,
Orsi


**********

A múlt héten hozzáfogtam a Valentin napi sütik készítéséhez. Számtalan rózsaszín, NAGYON RÓZSASZÍN sütit csináltam: rózsaszín linzereket, rózsaszín, szív alakú macaron-okat, rózsaszín, szív alakú ispahan-okat málnával és eperrel vagy éppen marcipán szíveket rózsaszín csillám díszítéssel. Őszintén szólva nemcsak a sütiket, de a kiszúróformákat is én csináltam, mivel nem találtam olyat ami formában és méretben is tökéletes lett volna.
A rózsaszín, szív alakú mini St. Honoré-k a héten következnek, őket követik majd a különböző rózsaszín, szív alakú torták.

Hamarosan jövök,
Orsi

Chair 2. / Szék II.

I promised to post more photos about the chair and now it is the time to reveal the real beauty  :)



The wooden tray was painted and distressed by me, the notebook is Italian (Pigna Nature chlorfree), the necklace is one of my favourite fashion necklaces.






I bought the perfume bottle in Versailles, the pen in Budapest and I made the fancy brooch: the picture is a portrait of Marie Antoinette, the French queen, decorated with lace, feather and different miniature items.



I'll be back soon with Valentine Day miniatures!

Take care,
Orsi

**********

Ahogy ígértem, még több fotót posztolok a székről, itt az ideje a valódi szépség leleplezésének J
A fatálcát én festettem és antikoltam, a füzet egy színben passzoló olasz darab (Pigna Natura klórmentes sorozat), a nyaklánc pedig az egyik kedvenc bizsum.
A parfümös üvegcsét Versailles-ban vettem, a tollat Budapesten, a brosst pedig én készítettem Marie Antoinette egy festményéből, csipkével, tollal és különböző miniatűrökkel díszíve.

Hamarosan jövök Valentin napi miniatűrökkel,
Vigyázzatok magatokra,
Orsi



2012. január 9., hétfő

Happy New Year! Boldog Új Évet!

Happy new year to everyone! The biggest change on the blog that from now on I will write both in English and in Hungarian.
The festive season is over and  I started the new year with some upholstering work. My pretty pale apple green leather swiwel chair is on sickness leave due to a wrong gas lift, and I had to put into use my old office chair. It serves perfectly and amazingly comfortable (it is a Swiss piece, which was made 20 years ago), but poor old lady was so ugly and didn't fit into the interior. This is a "partial before photo" about it, as the legs and the arms were made of black metal, but I took the photo after the first layer of white paint:


I had to leave the bottom of the legs unpainted, as these are tiny half balls fitted into the legs, so the chair can stand straight and balanced on uneven surface too.
The colour of the fabric was a bluish green, ugly and old fashioned. As I planned to use the chair mostly in the workshop corner and in the bedroom I tried to find a colour which matches with the wall and the bedcover and fits into the current style, which is a nice mix of the French country and calm Scandinavian.



 I bought this fabric at least five years ago on a sale, it is a sturdy one designed for sofas so I thought it will be perfect choice. I remember the words of Nancy Summers, who taught me miniature upholstering in the IGMA Guild School 3,5 years ago about upholstering with striped fabric: the most important thing to keep the stripes straight and match the seat with the back. This way the overall look will be neat and elegant.
I decided to make padded arms too, as the chair otherwise looked too modern and square and I wanted to look it softer and more elegant. I'm not completely satisfied with them, but the chair looks like an armchair now, and the padded arms are really comfortable. I promise I will post better quality photos about it, but the lights currently make it impossible to take better ones.



I used antique gold colour paint to soften the harsh white feet. I bought 4 meters of silk braid and only 7 cm left after I finished the decoration work.  


I will return soon with more miniatures,
have a great day,
Orsi


**


Boldog új évet mindenkinek! A legnagyobb változás a blogon, hogy mostantól nemcsak angolul, de magyarul is írok.
Az ünnepek után az idei évet egy kis kárpitozással kezdtem. A csinos halvány almazöld főnöki bőrfotelem betegszabadságon van tönkrement gázlift miatt, így kénytelen vagyok a régi irodaszékemet használni. Nagyon jól szolgál, és fantasztikusan kényelmes is (svájci gyártmány, 20 évvel ezelőtt készült), de szegény öreg hölgy botrányosan ronda, és egyáltalán nem illik az enteriőrbe. Az első fotó egy „félig-ilyen-volt” kép, mivel a lábak fekete fémből készültek, de a fotót az első réteg fehér festék után csináltam.

A lábak alját fehéren kellett hagynom, mert apró félgömbök vannak beleépítve, így a szék egyenetlen felületeten is egyenesen áll.
A kárpit színe kékes zöld volt, igen rút és divatjamúlt. Mivel úgy terveztem, hogy a széket többnyire az alkotósarokban és a hálóban fogom használni, ezért olyan színt kerestem ami illik a falhoz, valamint az ágytakaróhoz, és illeszkedik a jelenlegi stílusba is, ami a vidéki francia és a hűs skandináv kellemes keveréke.
Legalább 5 éve vettem ezt az anyagot egy leértékelésen, valódi kárpitszövet, amit kanapékhoz terveztek, így tudtam, hogy ez lesz a tökéletes választás. Eszembe jutottak Nancy Summers szavai, aki miniatűr kárpitozást tanított nekem az IGMA Guild School-ban 3,5 éve. Ő mondta, hogy csíkos anyaggal való kárpitozásnál a legfontosabb, hogy egyenesen tartsuk a csíkokat, és egyeztessük az ülőrészen és a támlán futó mintát, így a darabunk megjelenése harmonikus és elegáns lesz.
Úgy döntöttem párnázom a karfákat is, mivel a szék túl modernek és szögletesnek nézett ki, én pedig elegánsabb és puhább, hívogatóbb darabot akartam. Nem vagyok teljesen elégedett velük, de az összehatás sokkal „karosszékesebb” lett, és a párnázott karfák nagyon kényelmesek. Ígérem, hogy csinálok jobb fotókat is róla, de a jelenlegi fényviszonyok mellett ezek lettek a legjobbak.
Antik arany árnyalatú festékkel enyhítettem a lábak erős vonalát és a túlságosan fehér festéket. 4 méter selyemzsinórt vettem a dekoráláshoz, amiből mindössze hét cm maradt, mire befejeztem a munkát.

Hamarosan visszatérek újabb miniatűrökkel,
szép napot kívánok,
Orsi